Kezdjük az elején...A pirotechnika szó a görög �pürosz� (tűz) és a �techne� (mesterség, szakértelem) szavakból származik, és röviden a tűz létesítésének és szabályozásának mestersége. Az alkalmazott kémia egyik ága, amely a fény- és hanghatást, illetve robbanóhatást előidéző vegyi anyagokkal foglalkozik. Felhasználásuk polgári és katonai célra történik.

A pirotechnika története a lőpor feltalálásának időpontjáig vezethető vissza. Az ókori kínai feljegyzések i.e. 2000-ben megemlítik a salétrom-, kén-, széntartalmú tűzijátékszereket és ezzel töltött petárdákat, rakétákat, görögtüzeket, amelyek fényhatásukkal különböző ünnepélyeket, vallásos szertartásokat tettek látványossá, lenyűgözővé a résztvevők számára.

A pirotechnika továbbfejlesztői és tökéletesítői a VIII. században az arabok voltak.

A feketelőport a XIII. századtól a XVIII. századig a harcászatban, majd kb. 230 éven át a bányászatban használták. Érdekes tény, hogy a feketelőport a világon először hazánkban � a selmecbányai Felsőbiber aknában � 1627. február 8-án használták a bányászatban �jövesztésre�, Weindl Gáspár meghonosodott tiroli bányamester révén. Módszerét egész Európában átvették és tökéletesítették.

A XVI. századtól Európa minden uralkodó családjának körében népszerű volt a tűzijáték, nem múlt el nélküle nagyobb ünnep, nem hiányozhatott a fejedelmi esküvők, királyi látogatások programjából.

folyt. köv.