Feljegyzések szerint Magyarországon először Mátyás király és Beatrix házasságkötésekor a Visegrádi Palotában rendeztek tűzijátékot. A XVIII. század végétől már magánszemélyek is rendezhettek tűzijátékot � és rendeztek is, főleg házasságkötések alkalmával.

Az 1900-as évek elején a magyarországi tűzijátékok kiváló úttörője és népszerűsítője az osztrák Anton Stuwer, aki a Városligetben, az Állatkert helyén rendszeresen rendezett szemkápráztató tűzijátékokat.

Magyarországon a századfordulón szerveződött iparrá a tűzijátékgyártás, ebben vezető szerepe volt Emmerling Adolfnak, aki 1938-tól kezdve Szent István napi tűzijátékokat rendezett a Gellért-szobor körül. A világháború alatt ezek a tűzijátékok szüneteltek. Később államosították üzemét, és a tűzijáték időpontja (április 4.) és helye (Citadella) is más lett.

A háború után 1954-ben volt először tűzijáték, de 1956. után 10 évre betiltották. 1966 óta lett hagyomány az augusztus 20-ai rendezvény, a mai helyén a mai formájában.

A rendszerváltás után megszaporodó rendezvények, és az ezzel megnövekvő igények tették szükségessé a korábbi drága, nagy állami tűzijátékok mellett a magán megrendelőknek is elérhető tűzijáték szolgáltatás újraélesztését. Mára megjelent az árban és technikai eszközökben is kisebb, elérhetőbb tűzijáték, amely így a vállalati, céges, városi, falusi és magán ünnepségek elengedhetetlen kellékévé vált.

Ma Magyarországon évente több, mint 3000 engedélyköteles tűzijátékot rendeznek (2005. évi adat).